Igazi túlélő vagyok...emberem is igazi túlélő...még mindig él, annak ellenére, hogy napi szinten felteszi a kérdést
-"És mit csinált ma idehaza a Mirculim???" (jja, a Mirculi, és egyéb állatneveken engem kell majd érteni a közeljövőben)
Hát mit is csinálhattam nagy jólétemben? Balalajkázni nem tudok, ráadásul a szomszéd is érzékeny fajta hallását tekintve, főznöm felesleges mert még mindig elsózom, és a macskát is hiába püfölném, mert újabban kifejezetten cukorborsó az irányomba. Egyszóval sínylődöm. Az arcom továbbra is olyannyira fáj, hogy lelkemig hatol...vagy legalábbis a seggemig nyilal. Eme érzetem csökkentésére szedett gyógyszer pedig igazán jó cucc, fél perc múlva már nem igazán érzékelem a külvilágot, és minimum 3-4 órára ki is iktatom magam erőteljesen. A másik, szedálásra kapott szer, szart sem ér...már ezekben sem bízhat meg az ember, hova fajul ez a világ!
Ellenben a jó hír! Kicsit több mint 1 hét elteltével megmozdult az arcom. A szememet már képes vagyok 10 másodpercen belül behunyni, és a szám sarka is feljebb ugrik egy két milimétert, ha magamtól úgy rendelkezek. Kezdem látni a fényt az alagút végén, és már azt álmodom, hogy újra gumiarc leszek, aki a bal szemöldökét képes felrántani a tarkójáig, miközben az orrcimpájával beleszagol a kacsintó bal szemének szarkalábaiba...csodás gondolatok!
Ma reggel eleget tettem kínai medicina iránti elkötelezettségemnek, és testemet feláldoztam az elektromos akkupunktúra oltárán. Doktornő még mindig a szívem csücske, aki a maga fura stílusában, de dicséri a javulást, szerinte szemmel érzékelhető a pozitív változás, emiatt pedig erőteljesen imádom.
Délután kényszeredetten bevonultam az SZTK-ba a szokásos galvánkezelésemre, ahol az enyhén vizuális-esztétikai tévedésnek titulált asszisztens hölggyel kapcsolatot felvenni igyekezvén, elmeséltem a reggeli kiegészítő kezelésemet, illetve azt, hogy szerintem tök sokat javultam! Reakció:
-"hát szerintem nem kéne erőltetni azt z akkupunktúrát, mert semmit nem jelent, max. még jobban megkínozzák az ideget,, és vegye tudomásul, hogy ez egy nagyon hosszú és nagyon lassú gyógyulási folyamat. Meg fog gyógyulni, de nem most. És ne idegeskedjen, mert nyugodtan nézzem rám, én is átestem ezen, de én is meggyógyultam hónapokkal később!"
Hát főleg amiatt lettem ideges, hogy rá kellett néznem! Ha ilyen rondára gyógyulok meg én is, akkor inkább már most felkötöm magam. És miután kiderült ma, hogy az első 4 galván kezelés során nem is jó helyen stimulálták az ideget, így meg merészelem azt kockáztatni, hogy minden nemű javulásomat a Dr. Furi-nak köszönhetem, akinek igenis rendben van az agya! Pénteken megismételjük az akkupunktúrát, és csak azért is széppé gyógyulok vissza!
Szia. Meggyógyultál végül? Már eltelt sok idő? Nekem hétfőn mondták h bell féle istenverésem van aztap amikor bénult a bal felam este már medrol meg áramos terápia. Ma vagyok túl a harmadikon. Mit jelentett az h nem jó helyen stimulálták az ideget hol stimulálták neked? Nekem a bal homlokon, a a bal orrom tövénél ls bal a szám sarkánál. Köszi! Remelem sikerült 100%-ra felépülnöd!
VálaszTörlésHelló! Meggyógyultam! :)
VálaszTörlésUtólagosan kiokoskodták, hogy lehet a korábbi Lyme kórom következménye volt ez az egész.
Az idegstimulálás iránya nálam is ez volt, csak épp kissé elnagyolva, az orrom tövéből arc közepe lett, a száj sarkából állcsúcs, majd amikor egy teljesen új asszisztens vett szárnyai alá, akkor helyeződtek jó pontra a stimulálók. Én továbbra is vallom, hogy az akkupunktúra felgyorsította a gyógyulás folyamatát. Ha nem idegenkedsz az efféle módszerektől, akkor javaslom próbáld ki te is.
Kitartás, azt nem mondom hogy idővel megszépül majd az emlék, de utólag már egy jó történet lesz az unokáknak!