Hetedik nap....türelmem és agyi kapacitásom béka segge alatt...fájdalmam viszont az egekben.
Állítólag gyógyulok. Mondta a rehabos maca. Mindezt leszűrte panaszomból, mely szerint nagyon fáj az állkapcsom, és a fülem környéke. Megtudtam, hogy ez teljesen normális, ráadásul tűrőké és szenvedőké a mennyország. Aha! Egyrészt anyád, másrészt én meg erre azt mondanám, hogy úgy állok a szerencséhez, mint kurva a jámborsághoz (nemzőatyám után szabadon). De ugyanezt mondta (mármint a gyógyulást és nem a kurvát) a Főfehérköpeny is tegnap, aki konstans mozdulatlan arcom láttán megjegyezte, hogy "Csoddálatos" és hogy "Naggyon jó"...szerintem ha Alzheimeres lennék, még nejül is venne éltes kora ellenére. Kedves meg is jegyezte, hogy sikerült találnom még egy százévest, aki meg akar rántani.
Kezelésemre kiírt szelektív ingeráram kezelés azt jelenti hogy két, szexuális segédeszközre emlékeztető nyúlványt kell az arcomhoz illeszteni egy időben 15 percen keresztül, és alig érezhető, áramütéshez hasonlító elektromosságot vezetnek faciálisomba beidegzésemet elősegítendően. Az alig érezhetőség a rehabos maca véleménye, én konkrétan végig azzal küzdöttem, hogy ne vágjam magam szájba amalgám tömésem eltávolítása végett. Ettől függetlenül feszt azt hajtogatja, hogy "dehát ez nem fáj, ez nem fájhat"... (pedig nekem a Mocsárlakó megmondta, hogy a "nem" szócska minden esetben nemhogy tagadást, hanem megerősítést jelent)....szóval dehogynem fájhat, és emellé a komfortérzetem olyan rohadtul lecsökken, hogy halmozottan hátrányosnak érzem magamat!
Statisztika szerint Bell-parézis minden 100.000 lakosból 23-at érint. Énnekem sikerült az elmúlt 7 nap alatt ennek sokszorosát megismerni. Az, gondolom természetes magyar mentalitás, hogy mindenkinek van egy horror története, ami egy ismerősének az ismerősének a munkatársának a takarítónőjének a fiával/lányával/apósával/kutyájával esett meg, és így felkészítenek jó előre, hogy akár maradandó retinafekélyem/aranyerem/isiászom/lúdtalpam/felnőttkori dislexiám is lehet ebből a betegségemből. Sokkal de sokkal boldogabb vagyok, hogy ezeket az embereket mágnes módjára bevonzom. Köszönöm!!!!
Érdekes, hogy a környezetem mennyire különböző módon reagál az állapotomra. Drága szíveim nagyon aggódnak, és ezt naponta többször is tudomásomra hozzák.
Anyuka, aki a lenini ucsiccija (Учиться, учиться и учиться) útra lépett.:
- Ne aggódj kicsim, minden rendbe jön, csak gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni a tornamutatványokat
- De Mami...a seggem elöbb fog a homlokomra ugrani, mint a bal szemöldököm...
- Nem baj! Mindent meg lehet tanulni, tanulni, tanulni...
Kedves, aki határait feszegeti évek óta:
- Jaj Pajorkám, nem lehetne, hogy egyszer csak valami normális hétköznapi betegséget szedjél össze???? Mi lesz a következő? Ebola?????
- Pffffffffffff....(ez persze pont az a két betű, amit a legnehezebben ejtek ki jelenleg, így egy jó adag nyál is távozik belőlem)
Barát, aki pozitív beszólásaival visszaminősült Ismerőssé:
- Jaj de nagyon sajnállak...
- Ne merészeld!!!!!
- Reméljük nem áll be olyan romlás az állapotodban, ami maradandónak minősül...
- Te egy halott ember vagy!!!!!
- Milyen rossz neked, most hogy....
- Elmész a retekbe!!!!
(és akárhogyan küldöm el melegebb éghajlatra, rá tud kontrázni)
Hipochonder Testvér, akinek meggyőződése, hogy a világ összeesküdött ellene:
- Te figyelj...nem lehet hogy azért fáj a mellkasom, mert nekem is ez lesz a bajom?
- Nem Tesó...neked azért fáj a mellkasod, mert az agyadat kipisáltad, és a szíved épp elkezdett felvándorolni a koponyádba, azért, hogy átvegye a szürkeállományod funkcióját.
Ezomókus Rokon, aki akár a csöpögő csap üteméből is jeleket olvas ki:
- Meggyógyulsz!!!! Lehet, hogy nem most! De meggyógyulsz! Vetettem kártyát/rúnát/kávézaccot/patkánylábat és mind ezt mutatja
...én meg számot vetettem.... azt hiszem valamilyen módon elérem, hogy a rendőrség felvegyen a tanúvédelmi programjába, és kéretem, hogy Mongóliában kezdhessek új életet.
Ki tart velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése