Derült égből villámcsapás...
Az orvosi leírás szerint hirtelen, bármelyik egészséges embert megtámadhat/utolérhet/lecsaphat/stb. Nna de a hirtelen tényleg azt jelenti hogy egyik pillanatban még atomra boldog vagy, majd kicsattansz egészségtől, míg váratlanul azt érzed, hogy jééé leforráztad a nyelvedet, aztán zsibbad itt-ott-amott, aztán abszolúte nem mozdul az arcod, szemed behunyni nem tudod, és alapjáraton összerosálod magad az egész tudattól: hiszen te most lebénultál.Mi van????
Áldom a sorsot, hogy hithű hipochonderként és lelketlen anatómia tanoncként nem öngyógyításba kezdtem, hanem rábíztam magam a háziorvosi címmel rendelkező fehér köpenyesre...aki látványom hatásaként ezt a bizalmat tovább passzolta a neurológusnak...aki egy éjszakára meghagyott ama hitemben, hogy agyvérzés, vagy agydaganat települ a koponyámban. Csodás. Álmaim elrútultak, végrendeletem megfogalmazódott, és a laptopon a Kedves, macskát ölelgetős képe fölött sírdogáltam diszkréten, fogadkozva, hogy megölöm, ha a halálom után becsajozik.
Másnap reggel soron kívüli CT (a főorvos úrnak örök hála, aki még szimpatikusabbá vált, mikor észleltem, hogy a Dohányozni tilos tábla ellenére a Főfehérköpeny lelkesen pipázgat irodájában), kontrasztanyag belém pumpálva, de az eredmény nagyon hamar kész, és se sztróke, se daganat. Menjek szépen haza, majd kedden jelentkezzek fizikoterápiára, mert hogy ez Bell-parézis, talán huzat az okozója, talán vírus, talán nem tudja.........csókolom, és igazán nem akarok zavarni, de én még mindig bénult vagyok.
Kedves újra megcsillogtatta általa sportosnak, szerintem pusztán életveszélyesnek titulált vezetési technikáját (megjegyzem, ez kifejezetten előnyös volt, mikor vesehomok okozta görccsel száguldozott be velem a kórházba, mert a harmadik kátyúba hajtásnál spontán megszültem), vissza házidokihoz. Hát szerinte van esélyem a gyógyulásra (nna ez kb. úgy hangzott, mint amikor próbálod kedveskedő jelzőkkel ellátni a haverod bányarém barátnőjét...iszonyat hiteltelen), szedjek homeopátiát, Milgammát, bökessem meg magam akkupunktúrásan, és maradjak a seggemen, lehetőleg huzatmentes környezetben, és legyek jókislány, aki lelkesen eljár izomstimulálós elektromos idegébresztésre.
Az első nap azóta eltelt, főleg alvással és sírással tűzdelve. Állapotomban változás semmi, amit eszek, az szépen kifolyik a számon, pohárból úgy iszom, hogy manuálisan rászorítom alulról a szájszélemet, dohányozni lehetetlen, az F és P betűk kiejtésekor egy logopédus felsikoltana, az ebédet elsóztam és tulajdonképpen rühellem ezt az egészet annak ellenére, hogy Kedves bizonygatja, lárva arccal is nagyon szeret, és természetesen Kis Pajorkámnak becézget tegnap óta. Jja, és holnap jönnek a mamáék meglátogatni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése